Hétfőn hivatalosan is elkezdtem hollandul tanulni. Eddig csak az életből szívtam magamba a tudást, illetve internetes leckéken gyakoroltam. Óriási sikerélmény, mikor megyek az utcán, és megértem a plakátok szövegét, amit két hete még nem értettem. Itt egy példa, bár azt hiszem, ez nektek is menni fog.
De most itt a tanárnő és a csoport! Ők már egy hónapja járnak, heti két délelőtt. Ez az első alkalom, hogy nem csak egy mondatot próbálok aranyoskodva eldöcögni, hanem pár mondatban bemutatkozom. Én csodálkozom legjobban, hogy megy. Ik heet Gyongyi. Ik kom uit Hongarije. Ik heb twee zoons. Ik heb massuese. A többieknek is be kell mutatkozniuk nekem. Nagyon jók vagyunk így heten, mint a gonoszok. :) Judith a tanárnő, két ázsiai lány, az egyik japán, talán Naoko, a másik kínai, Li Mei, Mirelle és Charles Afrikából, Európa színeiben Aurelia Franciaországból és én ugyebár. Valahol a külvárosban vagyunk egy modern épületben, ahol segítenek az embereknek mindenféle szociális ügyekben, és a hollandot állam által támogatott kedvezményes tanfolyamokon tanítják. 70 euró lesz a heti öt óra júniusig, ez ingyen van, ha elosztjuk az óraszámmal. De 41 euró a könyv! Ez icipicit erősnek tűnik. Kiderül, hogy nem valami fénymásolt cuccról van szó, van benne cédé, illetve egy kód, amivel az interneten be lehet jelentkezni egy honlapra, és ott gyakorolni. Ez kell nekem! A japán lány történész, Aurelia múzeológusnak tanul, Li Mei szoftver fejlesztő, és egy 8 hónapos baba anyukája, azt, hogy Mirelle és Charles mivel foglalkozik, nem értettem. Mondjuk Charles leginkább azzal foglalkozik, hogy barátnőt találjon, és nagyon aranyosan nyomul nálam is. Roppant elegánsan öltözött, és kedves, udvarias, cipeli a táskámat... Na, igen, ettől Hollandiában elszokik az ember, úgy értem a nő. :) Itt is megy a nyelvi műsor, mert a hollandot angolul magyarázza Judith, de Mirelle és Aurelia franciául beszélnek egymással. Mikor elkérem tőlük a holland szótárt, kiderül, hogy az nem angol-holland, hanem francia-holland. Charles megkérdezi, hogy Magyarországon mi a hivatalos nyelv. Mondom neki, hogy a magyar. És nincs másik? Az angol nem? Nem, az angol nem, csak a magyar. Majdnem belekezdek "az oroszt kellett tanulni" mesébe, de aztán hagyom inkább, nem bonyolódom bele a történelmi dolgokba. Pedig, tudok oroszul is: ucsítyszá, ucsityszá, ucsityszá - Lényin!
Utóirat: Dani reklamált, hogy nem írtam le, hogyan jutottunk pénteken odaáig, hogy Szaffit néztünk. Én meséltem neki, hogy a "Vrienden voor het leven" c. 10 vagy 20 éves holland sorozat részeit nézem a YouTube-on gyakorlásként. Erre mondta, hogy a "Guldenburgok örökségé"-t kellene nézni, mert az annyira jó volt. Gyorsan rá is kerestünk, de nem holland a sorozat, hanem német. Meghallgattuk a főcím zenét. Aztán megemlékeztünk a kopasz főgonoszról, Achim Lauritzenről, de sajnos olyan videót nem találtunk, amin az ő megjelenésekor felhangzó "gonosz zene" rajta lett volna. Innen már csak percek kérdése volt a "Kórház a város szélén" - jó, ezt csak Gyöngyi néni ismeri, Dani ehhez még fiatal :) -, Szomszédok, Doktor Bubó, Magyar népmesék vonalon eljutni a Szaffihoz. Jól mondom, Danikám?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése