HOLLANDI NYELVCSEMEGÉK

Igazán lubickolós érzés, mikor egy nyelvet élőben ismersz meg, nem az iskola padjaiban, nyögvenyelősen. Van időm csemegézgetni a magam módján. Jó kis felfedezéseket teszek.
Állok a főpályaudvarnál elhelyezett belvárosi térkép előtt, szemem megakad a LEGENDA feliraton. Hirtelen úgy érzem, a Vigadó téren vagyok, és a térképen a városnéző hajó reklámját látom. De, nem! A felirat alatt a térképmagyarázó jelek sorakoznak. Nahát! Később rákérdezek. A "legenda" (lehenda) jelmagyarázat, de a mi legenda szavunkat is használják, csak éppen "legende" (lehende vagy inkább léhendö) formában. :)
Nos, igen. Az könnyebbség, hogy elég sok szó hasonlít az angol, német vagy francia nyelvből ismert szavakra, de a kiejtés azért iciripicirit problémás, mint a nyelvórából is látszik:

Ha "kantoor" feliratra bukkansz, nem lesz hozzá templom, mert náluk az irodát hívják így. Az is tetszett, hogy a szék az "sztul", mint az oroszban, csak itt nem cirill betúkkel írják, hanem "stoel"-nak. (Németül is "sztul", világosított fel a gyerekem. Ez nekem miért maradt ki? Elég sok német szót tudok, főleg a lakberendezési újságokból, tehát alap lenne...)
A harisnyát májónak mondják, ami jópofa, mert Szatmáron a "Vedd fel a kis májódat!" valami trikó vagy póló félére utal.
A komkommer (komkomör-uborka) és a pompoen (pompún-sütőtök) szerintem sokkal jobban hangzik, mint az angol megfelelőik.
Élmény az is, mikor egy mondatot le tudsz magadnak fordítani a közértben a reklámból: "Voor een beter milieu" - így a kiírás a környezetbarát hűtőládán. Tehát itt a miliőt nem a környezet hangulatára használják, hanem magát a környezetet jelenti. Mint tudjuk, nem romantikus típus a holland.
Vagy mégis? Mint az oroszok, ők is becézve használják furton-furt a szavakat. Hond -hontje (kutyus), lepel-lepeltje (kanálka), weer-wertje (időjáráska!?).

A táblán egy falu - tulajdonképpen egy sziget - neve látható. Kutatásaim alapján a "szürke barát szeme" a helyes fordítás, kiejtése pedig "shirmonikoh", az r és h betűket harákolósra véve:

Itt a moly nem lepke, hanem szépet jelent, és "mooi"-nak kell írni. Itt is van veranda (feranda), fata morgana (morhana!), a nímand az niemand, és nem "egy senki", hanem tényleg "senki"-t jelent . A paraplé paraplu (paraplü), a WC-t "véjszé"-nek kell mondani, amitől nagyon boldog vagyok valamiért. Talán, mert "alles goed" (állesz hut"?) Natuurlijk! (Nátürlök!) Akkor gyakoroljunk egy kicsit:

www.youtube.com/watch?v=A-Gn12fXXrM&feature=related
Tot later!:)

KIKANDIKÁL A LEGMELEGEBB SMINK

iDÉZEM: "Tavaszi 2012 Szépség tippek | Kifutópálya trendek

Adj magadnak egy vörös szőnyegen méltó átalakítása ezekkel a könnyű tavaszi 2012 szépség tippeket! Önnek nem kell egy egész csapat sminkesek annak érdekében, hogy meg lenyűgöző a közelgő meleg évszakban. Csak egy kandikál a legmelegebb smink és frizura trendek látható a futópálya!
4. Slather néhány szem krémet, hogy távolítsa el azokat táskák a szemed alatt. A felélesztése a bőrt a szemed alatt.
5. Hidrát akkor szembe a kényeztető, hogy hetente egyszer egy maszkot. Ez eldugulása miatti pórusokat, és emeljük lankadt a bőrt.
6. Helyezze el arcát a kezébe egy professzionális, legalább kétszer ülésezik. Menetrend egy találkozót, hogy egy Microdermabrasion és glikol héja, hogy távolítsa el semmit a saját márkák nem.
7.Lereped hetente egyszer. Próbáljon tisztító a glikolsav, amely segít leválasztania fakó, elhalt. Scrubs jelentette az arc egy jó választás is."

Azért rájöttem idővel, hogy ez egy Google fordítás. Arcomat a kezembe helyezem, mielőtt lereped a rehegéstől.

ANYANYELVÜNK ÉS EGYÉB ÉDESSÉGEK

Tanulok hollandul. Érdekes figyelni, ahogy az első sokk után - én ebből soha semmit nem fogok megérteni - feloldódik az agyi blokk, és elindul a hallottak beépítése. Több oldalról közelítem a témát.
Kiekebou - (Kukuccs)- című kétéveseknek való szótanuló könyv. Olyan nélkülözhetetlen alapszavakkal gazdagodom, mint tehén - kou (kú)és nadrág - broek (bruk - Brook Shields képével memorizálom... - pillangó - vliesen.
Leckék a YouTube-ról: Best of Ducth, Let's learn Dutch és hasonlók.
http://www.youtube.com/watch?v=A-Gn12fXXrM
Nyelvtani szabályok: PONS - HOLLAND - Nyelvtan röviden és érthetően.
Persze, az jelenti a legtöbbet, hogy tudod használni az apró dolgokat, amiket megtanultál, és ettől van sikerélményed! Tudsz köszönni ("duj-duj!" Viszlát!) vagy csak megkérdezed a gyerekeket, hogy "állesz hut?" Ha megkínálnak valamivel, tudom mondani, hogy "né, bödánkt", hát ha kérek valamit, akkor még egyszerűbb a Yes,please!, mert a "já" után következő "abszjölöf" vagy mi a matyó manó még nem tisztult ki teljesen... Néha reménytelennek tűnik a helyzet. Ha azt mondom, "tutye" (desszert, édesség) kijavítanak, hogy "tucse". Ha "tucse" kiejtéssel próbálkozom, akkor én úgy hallom, hogy azt mondják, nem, "tutye". Hát, a v betúvel is érdekes dolgokat művelnek. Nem mondják f-nek sem, de sima v-nek sem. Az a w. Még nem sikerült eltalálnom. A g betűt h-nak mondják, de jó hörgősen. és az r-be is jól beleharákolnak. Nem egy Barbie-nyelv. A magánhangzók... Már a "huis"-nál (ház) is problémáim voltak, mert nem hallom, hogy á-t vagy ő-t mondanak. Elég, ha azzal jellemzem a helyzetet, hogy a hagyma szó körülbelül annak a hangnak felel meg, amit Frakk kiad, mikor elkezdődnek az epizódok.: "Áouü!"
http://www.youtube.com/watch?v=CLozE2N0Ihs
Tegnap összekaptam Michellel azon, hogy melyik nyelv a nehezebb, illetve lehetetlenebb. Azzal kezdődött, hogy megkérdezte, hogy jól mondja-e, hogy "Mi magyar beszélünk." Nem, úgy kell mondani, hogy magyarul. De miért? Csak. Erre kiakadt. Mondtam neki, hogy ő nem szólhat semmit, mert most olvastam a nyelvtankönyvben, hogyha egy szó elején i és j van egymás után, akkor mindkettőt nagybetűvel kell írni. Milyen marhaság ez! Kiderült, hogy nem marhaság, hanem az egy hang. Igazat kellet neki adnom, hogy igazából az lenne a logikus, ha mi is nagybetűvel írnánk a kettős betűink mindkét tagját. GYöngyi. Végül is... Logische!
Azért nem hagytam magam, mondtam, hogy hogy van az, hogy valami szabályt olvastam az aposztróffal kezdődő szavakra is.(Na, ezt meg én nem tudom, hogy miért hosszú itt az ó - aki tudja, írja meg! Köszi!)Miért kezdődne egy szó aposztróffal, ugyebár?
Hát, itt kezdődik. Régies kifejezésekből elhagyott szótagok helyettesítője. Nálunk én ilyet csak regényekben láttam, például: 'stét! (Jó estét! helyett.) De itt van elég. Sok útjelző táblán is láthatod, mert a helységek neveinél is gyakran előfordul. Mindenesetre kiegyeztünk döntetlenbe, és megettük az általam sütött debreceni baracklekváros pitét is a hazai túróból készült körözött után. Ét szmárkölök! (Jó étvágyat!)

GYEREKES ESETEK

Jól van, hát fussunk neki a cselendzsnek (magyarul: challenge) és induljunk el 3 gyerekkel a játszótérre, akikkel nem beszélünk közös nyelvet. A gyerkőcök alig begombolt kabátkákban, gumicsizmában, mindenféle plusz pulóver és sapka-sál nélkül jönnek velem boldogan a tavaszias szélben, miközben én a műirhában, aláöltözve, és persze sapkában, sálban, cseresznyében nyomom (aki nem ismeri a viccet, az írjon privátban!). Kesztyű is van rajtam, ez később jó lesz a kis koszos praclik letörlésére és megmelegítésére, bár a fehérségében lesz némi folytonossági hiány... A srácok egy olyan játszóteret választanak, ahol egy kis vízi izé van. Legfelül egy kút, az a fajta - ha elég öreg vagy hozzá, és még csináltál ilyet - amilyenről az artézi vizet hoztuk a nagymamáékkal. Onnan különböző vályúcskákba megy a víz, továbbá egy vizimalom-kerék is be van illesztve a rendszerbe. Mindjárt meg is kapom a feladatot, hogy pumpáljam a vizet, ha már ott vagyok, ők pedig a hidegben nekifognak a pancsolásnak. Itt-ott el van dugulva a rendszer némi sódertől. Először ezeket az akadályokat eltávolítják, majd rendes holland módjára nekilátnak építkezni. Naná, persze, hogy gátat emelnek az általam keservesen kipréselt víz útjába! Hát, kérem, ez a holland virtus!
Azért a magyar dolgokra is vevők a manócskák, odavannak a Túró Rudiért is például. Mivel már ettek magyar ételeket, képben vannak, hogy mit is jelent a túró. Mert itt nincs a miénkhez hasonló tejtermék. Egyszer csak kiderült, hogy a kisfiúcska szentül meg volt győződve, hogy a pöttyösben fehér az a túró, a borítás, azaz a csoki meg a rudi. :) Logich!
A lányokkal süteményt csináltunk. A világ legkönnyebb sütije címért induló kókuszos bögrésnek rugaszkodtunk neki. Ügyesen keverték a masszát, közben eszükbe jutott, hogy van nekik pirosalmás kukta-kötényük, kukta-sapkájuk, azt is előhozták és felvették. Sült már a süti, szépen kinyalogatták a keverőtálakat, aztán legnagyobb megdöbbenésemre odahúzták a fellépő létrát a mosogatóhoz, és nekifogtak a mosogatásnak. Mondjuk hallottam már M-től, hogy már ötévesen szépen be kellett állni vacsora után törölgetni az edényeket, de hát egy messziről jött férfiember azt mond, amit akar, és különben sem hiszek a városi legendákban.
Amúgy tényleg odafigyelnek, hogy a gyerekek önállóan egyenek, öltözzenek, kössék be magukat az autóban. Sokkal szabadabban hagyják őket a játszótéren, séta közben, a biciklizésről már nem is beszélve. A kicsik tudják, mit lehet, mit nem, és magukhoz mérten nagy felelősséggel intézik a dolgaikat. Ha segítségre van szükségük, akkor bátran megkérnek, sokkal kisebb a "szégyeldmagad" faktoruk, mint nekünk, ahogy azt már megírtam. A pinduri szőkeség is el tudta érni, hogy megértsem, belecsúszott a zoknija a csizmájába, és jó lenne, ha tennék ez ügyben valamit. Megmutatta azt is, hol és milyen színekre fessem ki a kifestőkönyvben a piyama princesst, és egyéb hasznos dolgokra is megtanított. Tehát nagyjából a kutyájuk szintjén álltam, de aztán megvarrtam az elszakadt kötényt és ezzel visszanyertem a néni pozíciómat. A királylány ruháról leszakadt rózsácskával már automatikusan hozzám jöttek, majd Gyöngyi "mákken". Végül is jól elboldogulunk egymással, lassan megtanulom a legfontosabb szavakat - cukorka - snoepje, kisbaba - babytje, kutyus - hontje - tehát szert teszek az alapműveltségre. Leginkább akkor kellett összeszednem magam, mikor a fiúgyermek úgy döntött, hogy a január alkalmas hónap arra, hogy a csizmát és zoknit levéve tapicskoljunk a pocsolyában. Na, akkor valahogy tudtam hollandul, hogy nyár, tél, hideg, satöbbi. Mindezt futás közben, mert el kellett kapnom a büdös kölköt...

Plasztikus plasztikos pillanatkép

Tegnap nem csak Újév napja volt, hanem vendéglátó háziasszonyom születésnapja is. Szépen sorban érkeztek a vendégek, a család apraja-nagyja rotációban. Reggeltől estig cserélődött az ünneplő csapat. Folyamatos volt az evészet, de nem volt nagy ünnepi terített asztal, - nincs is nagy asztaluk -, mindenki evett ültében-álltában, ahol éppen sikerült neki. Tetszett ez a fesztelenség, de amit esznek az nem mindig.
Azt gondolnánk, a hollandok nagyon bio emberek, és tényleg sok szempontból azok – biciklizés, takarékos energia-felhasználás, napelem, szélkerék, birkával fűnyírás -, de ennivaló ügyileg azért amerikásodnak rendesen. Persze, az jó, hogy a sajt meg a tej tényleg tejből van, én úgy szoktam mondani, hogy tehén-ízű, de elég sok kész kaját vesznek és a nyersek közül is, amit lehet plasztikba raknak. A farmon sem vették ki nejlonból a zöldségeket, úgy tartották, míg fel nem használták… Én általában igyekszem úgy vásárolni, hogy minél kevesebb nejlon zacskót vigyek haza, és le is szedek minden fóliát vagy plasztik borítást mindenről, hogy minél kevesebb kémiai cucc diffundáljon bele az ételembe. Hát, itt erre nem gondolnak. Elég érzékletes példáját láttam ennek egy plakáton. Boldog család – papa, mama, gyerekek – reggeliznek. Terített asztal mindenféle jóval… és egy plasztikos szeletelt sajt virít az egyik oldalon. Valószínűleg ez Magyarországon is a való élet, de azt hiszem, egy reklám idilljében nálunk alapvető lenne, hogy a sajtszeletek szépen elrendezve üldögéljenek egy hidegtálon.

Sokszor meglepődtem amúgy, hogy milyen sok apróságban különbözünk, mennyi mindent tekint az ember evidenciának, ami pár száz kilométerrel arrébb már egyáltalán nem magától értetődő. Pedig ugyanúgy Európában vagyunk, nem egy teljesen más kultúra szokásait kell megismernem. Például, itt tényleg nyitottak az emberek, nem is tudom megfogalmazni… Nem akarnak túlságosan kedvesek lenni, nem akarnak valami szuper érdklődőnek tűnni, de nem zavarja őket a jelenlétem, nem kell nekem sem tripla lutzot ugrani, viselkednem, megfelelnem, vagy szórakoztatónak lennem. Ha kérdeznek valamit, akkor nem udvariasságból, hanem mert tényleg kíváncsiak rá. Olvastam valamelyik Hollandiáról szóló könyvben egy példát arra, hogy a magyar anya a boltban hogyan szégyelli magát a gyereke miatt, míg a holland anya nyugodtan elmagyarázza a gyereknek, hogy ez nem helyes viselkedés valamiért… Azt hiszem, sokkal könnyedebb az élet, ha nem kondicionáltak kiskorodban arra, hogy te rossz vagy és szégyellned kell magad. Erről mindig eszembe jut egy – számomra szívszaggatóan szomorú – jelenet, mikor is egy Pozsonyi úti gyógyszertárban egy anyuka csitítgatta rosszalló arccal a pár hónapos babáját, aki vidáman gajdolt, kurjongatott fektében, mert örült az életnek, önmagának… Anyuka viszont úgy gondolta, hogy fontosabb, hogy a patikában csend legyen, minthogy csak úgy spontán kitörjön belőlünk a boldogság.
Annak ellenére, hogy már pár hónaposan stresszre nevelnek minket, látva ezt a szép családi összejövetelt, azért honvágyam lett, és elgondolkodtam, miért is velük vagyok most itt és nem a saját családommal...
Azért elkezdtem hollandul tanulni. Michel nagyobbik lánya már iskolás, és én lerajzoltam neki valamit, ő meg odaírta a nevét a dolognak. Jó játék volt. Amúgy a három gyerkőcöt nem zavarja, hogy nem beszéljük egymás nyelvét. Ők mesélnek nekem, én bólogatok és mosolygok. Ha mégis gond van, akkor addig mondják és mutatják, amíg nem segítek rajtuk. De már UNO-t is játszottunk (kártyajáték, ha valaki még nem ismeri) és az is ment.
Amúgy ijesztően nehéznek tűnik a holland szavak kiejtése, semmi kapaszkodóm nincs, úgy érzem, nem is olyan hangokat használnak mint mi, és még véletlenül sem azt írják le, amit mondanak... Bátorság Gyöngyikém!

És újra Hollandiában!

2012 január 1.

A csodák folytatódnak. December 30-án este 7 körül ugyan már teljes pánikban voltam, mert nem igazán futottam neki a pakolásnak… de aztán jött Zsu barátnőm, hogy elbúcsúzzon, én pedig megkértem, hogy ebből az alkalomból ugorjunk már el a Profiba, és vegyünk 3 harisnyát nekem, abból a jóféle elasztikusból, ami gyönyörűen fénylik, tökéletesen illeszkedik, és még olcsó is! Így is lett. Betáraztam a harnadrágokat, és miután Zsuval kis körképet adtunk a jelenlegi pasik-gyerekek-pénz szituról – kis kitérővel a politikai helyzet tarthatatlanságára – már neki is láttam pakolni. Felvillanyozott, hogy lesz harisnyám, tényleg csodának élem meg, ha összejönnek azok a dolgok, amiket már reménytelennek látok. A következő csoda este 11-kor jött, akkora sikerült összepakolni, belátni, hogy bizonyos dolgokat nem tudok bepasszírozni a bőröndbe, elbúcsúzni a macskámtól, kibumlizni békávéval a kertvárosba… Szóval tesómmal megérkeztünk Dihez a nagy kamaraerdei éjszakában a csomagjainkkal. Ekkor egy „tökéletesen dekadens” ( Csokoládé c. film!) tizenegyóraizás következett friss bagett-tel – amit a tesóm hozott a délutáni sütésből a házában nyílt pékségből – , füstölt lazaccal és bio vajjal, jó forró szederteával. Még 1-ig beszélgettünk, közben kijegyzeteltem a segédletet, amit M küldött az Eindhovenből Nijmegenbe jutáshoz. Megszavaztunk 2 óra alvást magunknak. 3 órakor kitántorogtunk a konyhába kávézni és 4-kor már a reptéren voltunk. Azért nagy érzés, ha az embernek van olyan testvére meg barátnője, aki bevállalja ezt szilveszterezés előtt egy nappal! Köszönöm, lányok! (Magdinak is, aki szintén felajánlotta, de már karácsony óta nyomja az ágyat az egész famíliája influenzailag.) Sajnos ekkor következett a biztonsági ellenőrzés, ahol túl soknak találtatott a pálinka, így kis esztrád műsor keretében - motozáshoz vetkőzve, harisnyában, a kisüveget jól meghúzva - kiadtam a sorban állóknak az italt, amit szépen továbbítottak tesóméknak. Ezzel a kis közjátékkal búcsúztam, és eltűntem a lányok szeme elől.

Már csak másfél órát kellett várnom. Gondoltam törlök néhányat a millió esemesemből… Érdekes volt olvasni őket, kirajzolódott belőle a 2011-es évem története. Talán a pálinka, talán a fáradtság tette, de nem féltem a repülőn csak icipicit… Próbálom érezni a repülőgépet, és ha sikerül. akkor tudom, hogy boldog, hogy a levegőben lehet, ettől én is örülni kezdek, és elmúlik a rettegés. Leszállás után küldte a Jóisten a következő segítőmet. A jegykiadó automatánál bénáztam az öteurósommal, ott figyeltem fel egy sorstársra, akit budmilos táskája alapján magyarnak tippeltem. Megkértem, hogy segítsen. Arra jutottunk, hogy majd a buszon fizetünk. De a sofőrnél nem lehetett jegyet venni, hiába lobogtattuk neki a pénzt, végül legyintett egyet, és becsukta az ajtókat, így potyautasként érkeztünk meg összepréselődve a rendes, fizetős vendégekkel a nagyállomásig. Itt új barátom vette meg nekem a jegyet a következő automatából, mert az én kártyámat nem fogadta el a gép. Persze, megadtam neki készpénzben! De én is angyal voltam, mert M utasításai alapján tudtam kezelni az érintőképernyőt, és egy olasz párnak elmagyaráztam, hogy választaniuk kell a teljes ár és a kedvezményes jegy között, mert addig nem tudnak továbblépni. Ment tehát az adni-kapni rendesen. Szép tiszta vonattal értünk Nijmegenbe – (ejtsd: nájméhen) -, Gyurival végre bemutatkoztunk egymásnak búcsúzáskor, telefonszámot cseréltünk, én pedig már rutinos nijmegeniként indultam a buszomhoz. Mich anyukája és párja ismét űberkedves volt, mert ők fogadtak, mivel a „gyerekek” ügyeletesek voltak az állatorvosi rendelőben, és éppen sűrűre sikeredett a nap. Hát, ilyen az orvosok élete, persze, hogy dec 31-én van derült égből macska szördzsöri. (Mert nem operésön, ahogy azt a magyar logikámmal gondoltam volna…) Uzsonnáztam a hölgyekkel, és realizáltam, hogy késsel-villával látnak neki a vajas kenyérnek, így én is ezt tettem. Mivel papírszalvétát használni errefelé nem szokás, így végül is logikus megoldás. Aztán Mich és Györgyike vendégül látott gyertyafényes vacsorára, ami a paleolit elv alapján készült. Igaz, utána visszamentünk a szülőkhöz, és borral, pezsgővel öntöztük meg a paleolit cuccot, ami nem biztos, hogy megengedett ebben a diétában. Vajon az ősember mivel kábította magát, ha még nem volt alkohol? Bolondító beléndeket rágcsált? Vagy elég feszkós volt a kardfogú tigris meg a mamut elől menekülni, és nem lehetett belazulni? Na, a hollandiak kérem szépen őrült tűzijátékozással lazulnak. Már reggel 10-kor elkezdik és az új év első pillanatában aztán fokozzák és nyomják másfél órán át. Elég takarékos népek, minden forintot megnéznek, amit kiadnak (jó, jó, eurót), de ilyenkor elvesztik a fejüket. Mich azt mondta, egy szomszéd 900 euróért vásárolt csilli-villi-csittcsattogót. Megbeszéltük, hogy ez mekkora pazarlás, milyen szörnyű szegény kutyáknak, majd éjfélkor kitódultunk az utcára, köszöntöttük egymást a szomszédokkal és élveztük nagyon az óriási zaj- és fényjátékot körös-körül!

Álmomban sok minden történt, Budapest szépséges volt, a pesti partról néztem a budai oldalt, ami napfényben fürdött. Hundertvasser szerű házikók színei és fehérségei csillogtak, szivárvány hajlott az égre… Bár szívem aggódással teli, azt remélem, hogy az álom azt jelenti, túl fogjuk élni a jelenlegi helyzetet, és minden értelemben tiszta és fénylő országunk lesz. Napi meditációmban elmondom, hogy Magyarország, a magyarság, a Kárpát-medence, Európa, a Föld a szeretet egységében létezik. Ez az amit tenni tudok most innen.

Szeretetben, bőségben, egészségben, tudatosságban, békességben éljünk 2012-ben!