Jól van, hát fussunk neki a cselendzsnek (magyarul: challenge) és induljunk el 3 gyerekkel a játszótérre, akikkel nem beszélünk közös nyelvet. A gyerkőcök alig begombolt kabátkákban, gumicsizmában, mindenféle plusz pulóver és sapka-sál nélkül jönnek velem boldogan a tavaszias szélben, miközben én a műirhában, aláöltözve, és persze sapkában, sálban, cseresznyében nyomom (aki nem ismeri a viccet, az írjon privátban!). Kesztyű is van rajtam, ez később jó lesz a kis koszos praclik letörlésére és megmelegítésére, bár a fehérségében lesz némi folytonossági hiány... A srácok egy olyan játszóteret választanak, ahol egy kis vízi izé van. Legfelül egy kút, az a fajta - ha elég öreg vagy hozzá, és még csináltál ilyet - amilyenről az artézi vizet hoztuk a nagymamáékkal. Onnan különböző vályúcskákba megy a víz, továbbá egy vizimalom-kerék is be van illesztve a rendszerbe. Mindjárt meg is kapom a feladatot, hogy pumpáljam a vizet, ha már ott vagyok, ők pedig a hidegben nekifognak a pancsolásnak. Itt-ott el van dugulva a rendszer némi sódertől. Először ezeket az akadályokat eltávolítják, majd rendes holland módjára nekilátnak építkezni. Naná, persze, hogy gátat emelnek az általam keservesen kipréselt víz útjába! Hát, kérem, ez a holland virtus!
Azért a magyar dolgokra is vevők a manócskák, odavannak a Túró Rudiért is például. Mivel már ettek magyar ételeket, képben vannak, hogy mit is jelent a túró. Mert itt nincs a miénkhez hasonló tejtermék. Egyszer csak kiderült, hogy a kisfiúcska szentül meg volt győződve, hogy a pöttyösben fehér az a túró, a borítás, azaz a csoki meg a rudi. :) Logich!
A lányokkal süteményt csináltunk. A világ legkönnyebb sütije címért induló kókuszos bögrésnek rugaszkodtunk neki. Ügyesen keverték a masszát, közben eszükbe jutott, hogy van nekik pirosalmás kukta-kötényük, kukta-sapkájuk, azt is előhozták és felvették. Sült már a süti, szépen kinyalogatták a keverőtálakat, aztán legnagyobb megdöbbenésemre odahúzták a fellépő létrát a mosogatóhoz, és nekifogtak a mosogatásnak. Mondjuk hallottam már M-től, hogy már ötévesen szépen be kellett állni vacsora után törölgetni az edényeket, de hát egy messziről jött férfiember azt mond, amit akar, és különben sem hiszek a városi legendákban.
Amúgy tényleg odafigyelnek, hogy a gyerekek önállóan egyenek, öltözzenek, kössék be magukat az autóban. Sokkal szabadabban hagyják őket a játszótéren, séta közben, a biciklizésről már nem is beszélve. A kicsik tudják, mit lehet, mit nem, és magukhoz mérten nagy felelősséggel intézik a dolgaikat. Ha segítségre van szükségük, akkor bátran megkérnek, sokkal kisebb a "szégyeldmagad" faktoruk, mint nekünk, ahogy azt már megírtam. A pinduri szőkeség is el tudta érni, hogy megértsem, belecsúszott a zoknija a csizmájába, és jó lenne, ha tennék ez ügyben valamit. Megmutatta azt is, hol és milyen színekre fessem ki a kifestőkönyvben a piyama princesst, és egyéb hasznos dolgokra is megtanított. Tehát nagyjából a kutyájuk szintjén álltam, de aztán megvarrtam az elszakadt kötényt és ezzel visszanyertem a néni pozíciómat. A királylány ruháról leszakadt rózsácskával már automatikusan hozzám jöttek, majd Gyöngyi "mákken". Végül is jól elboldogulunk egymással, lassan megtanulom a legfontosabb szavakat - cukorka - snoepje, kisbaba - babytje, kutyus - hontje - tehát szert teszek az alapműveltségre. Leginkább akkor kellett összeszednem magam, mikor a fiúgyermek úgy döntött, hogy a január alkalmas hónap arra, hogy a csizmát és zoknit levéve tapicskoljunk a pocsolyában. Na, akkor valahogy tudtam hollandul, hogy nyár, tél, hideg, satöbbi. Mindezt futás közben, mert el kellett kapnom a büdös kölköt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése