És újra Hollandiában!

2012 január 1.

A csodák folytatódnak. December 30-án este 7 körül ugyan már teljes pánikban voltam, mert nem igazán futottam neki a pakolásnak… de aztán jött Zsu barátnőm, hogy elbúcsúzzon, én pedig megkértem, hogy ebből az alkalomból ugorjunk már el a Profiba, és vegyünk 3 harisnyát nekem, abból a jóféle elasztikusból, ami gyönyörűen fénylik, tökéletesen illeszkedik, és még olcsó is! Így is lett. Betáraztam a harnadrágokat, és miután Zsuval kis körképet adtunk a jelenlegi pasik-gyerekek-pénz szituról – kis kitérővel a politikai helyzet tarthatatlanságára – már neki is láttam pakolni. Felvillanyozott, hogy lesz harisnyám, tényleg csodának élem meg, ha összejönnek azok a dolgok, amiket már reménytelennek látok. A következő csoda este 11-kor jött, akkora sikerült összepakolni, belátni, hogy bizonyos dolgokat nem tudok bepasszírozni a bőröndbe, elbúcsúzni a macskámtól, kibumlizni békávéval a kertvárosba… Szóval tesómmal megérkeztünk Dihez a nagy kamaraerdei éjszakában a csomagjainkkal. Ekkor egy „tökéletesen dekadens” ( Csokoládé c. film!) tizenegyóraizás következett friss bagett-tel – amit a tesóm hozott a délutáni sütésből a házában nyílt pékségből – , füstölt lazaccal és bio vajjal, jó forró szederteával. Még 1-ig beszélgettünk, közben kijegyzeteltem a segédletet, amit M küldött az Eindhovenből Nijmegenbe jutáshoz. Megszavaztunk 2 óra alvást magunknak. 3 órakor kitántorogtunk a konyhába kávézni és 4-kor már a reptéren voltunk. Azért nagy érzés, ha az embernek van olyan testvére meg barátnője, aki bevállalja ezt szilveszterezés előtt egy nappal! Köszönöm, lányok! (Magdinak is, aki szintén felajánlotta, de már karácsony óta nyomja az ágyat az egész famíliája influenzailag.) Sajnos ekkor következett a biztonsági ellenőrzés, ahol túl soknak találtatott a pálinka, így kis esztrád műsor keretében - motozáshoz vetkőzve, harisnyában, a kisüveget jól meghúzva - kiadtam a sorban állóknak az italt, amit szépen továbbítottak tesóméknak. Ezzel a kis közjátékkal búcsúztam, és eltűntem a lányok szeme elől.

Már csak másfél órát kellett várnom. Gondoltam törlök néhányat a millió esemesemből… Érdekes volt olvasni őket, kirajzolódott belőle a 2011-es évem története. Talán a pálinka, talán a fáradtság tette, de nem féltem a repülőn csak icipicit… Próbálom érezni a repülőgépet, és ha sikerül. akkor tudom, hogy boldog, hogy a levegőben lehet, ettől én is örülni kezdek, és elmúlik a rettegés. Leszállás után küldte a Jóisten a következő segítőmet. A jegykiadó automatánál bénáztam az öteurósommal, ott figyeltem fel egy sorstársra, akit budmilos táskája alapján magyarnak tippeltem. Megkértem, hogy segítsen. Arra jutottunk, hogy majd a buszon fizetünk. De a sofőrnél nem lehetett jegyet venni, hiába lobogtattuk neki a pénzt, végül legyintett egyet, és becsukta az ajtókat, így potyautasként érkeztünk meg összepréselődve a rendes, fizetős vendégekkel a nagyállomásig. Itt új barátom vette meg nekem a jegyet a következő automatából, mert az én kártyámat nem fogadta el a gép. Persze, megadtam neki készpénzben! De én is angyal voltam, mert M utasításai alapján tudtam kezelni az érintőképernyőt, és egy olasz párnak elmagyaráztam, hogy választaniuk kell a teljes ár és a kedvezményes jegy között, mert addig nem tudnak továbblépni. Ment tehát az adni-kapni rendesen. Szép tiszta vonattal értünk Nijmegenbe – (ejtsd: nájméhen) -, Gyurival végre bemutatkoztunk egymásnak búcsúzáskor, telefonszámot cseréltünk, én pedig már rutinos nijmegeniként indultam a buszomhoz. Mich anyukája és párja ismét űberkedves volt, mert ők fogadtak, mivel a „gyerekek” ügyeletesek voltak az állatorvosi rendelőben, és éppen sűrűre sikeredett a nap. Hát, ilyen az orvosok élete, persze, hogy dec 31-én van derült égből macska szördzsöri. (Mert nem operésön, ahogy azt a magyar logikámmal gondoltam volna…) Uzsonnáztam a hölgyekkel, és realizáltam, hogy késsel-villával látnak neki a vajas kenyérnek, így én is ezt tettem. Mivel papírszalvétát használni errefelé nem szokás, így végül is logikus megoldás. Aztán Mich és Györgyike vendégül látott gyertyafényes vacsorára, ami a paleolit elv alapján készült. Igaz, utána visszamentünk a szülőkhöz, és borral, pezsgővel öntöztük meg a paleolit cuccot, ami nem biztos, hogy megengedett ebben a diétában. Vajon az ősember mivel kábította magát, ha még nem volt alkohol? Bolondító beléndeket rágcsált? Vagy elég feszkós volt a kardfogú tigris meg a mamut elől menekülni, és nem lehetett belazulni? Na, a hollandiak kérem szépen őrült tűzijátékozással lazulnak. Már reggel 10-kor elkezdik és az új év első pillanatában aztán fokozzák és nyomják másfél órán át. Elég takarékos népek, minden forintot megnéznek, amit kiadnak (jó, jó, eurót), de ilyenkor elvesztik a fejüket. Mich azt mondta, egy szomszéd 900 euróért vásárolt csilli-villi-csittcsattogót. Megbeszéltük, hogy ez mekkora pazarlás, milyen szörnyű szegény kutyáknak, majd éjfélkor kitódultunk az utcára, köszöntöttük egymást a szomszédokkal és élveztük nagyon az óriási zaj- és fényjátékot körös-körül!

Álmomban sok minden történt, Budapest szépséges volt, a pesti partról néztem a budai oldalt, ami napfényben fürdött. Hundertvasser szerű házikók színei és fehérségei csillogtak, szivárvány hajlott az égre… Bár szívem aggódással teli, azt remélem, hogy az álom azt jelenti, túl fogjuk élni a jelenlegi helyzetet, és minden értelemben tiszta és fénylő országunk lesz. Napi meditációmban elmondom, hogy Magyarország, a magyarság, a Kárpát-medence, Európa, a Föld a szeretet egységében létezik. Ez az amit tenni tudok most innen.

Szeretetben, bőségben, egészségben, tudatosságban, békességben éljünk 2012-ben!