2012. január 11., szerda

ANYANYELVÜNK ÉS EGYÉB ÉDESSÉGEK

Tanulok hollandul. Érdekes figyelni, ahogy az első sokk után - én ebből soha semmit nem fogok megérteni - feloldódik az agyi blokk, és elindul a hallottak beépítése. Több oldalról közelítem a témát.
Kiekebou - (Kukuccs)- című kétéveseknek való szótanuló könyv. Olyan nélkülözhetetlen alapszavakkal gazdagodom, mint tehén - kou (kú)és nadrág - broek (bruk - Brook Shields képével memorizálom... - pillangó - vliesen.
Leckék a YouTube-ról: Best of Ducth, Let's learn Dutch és hasonlók.
http://www.youtube.com/watch?v=A-Gn12fXXrM
Nyelvtani szabályok: PONS - HOLLAND - Nyelvtan röviden és érthetően.
Persze, az jelenti a legtöbbet, hogy tudod használni az apró dolgokat, amiket megtanultál, és ettől van sikerélményed! Tudsz köszönni ("duj-duj!" Viszlát!) vagy csak megkérdezed a gyerekeket, hogy "állesz hut?" Ha megkínálnak valamivel, tudom mondani, hogy "né, bödánkt", hát ha kérek valamit, akkor még egyszerűbb a Yes,please!, mert a "já" után következő "abszjölöf" vagy mi a matyó manó még nem tisztult ki teljesen... Néha reménytelennek tűnik a helyzet. Ha azt mondom, "tutye" (desszert, édesség) kijavítanak, hogy "tucse". Ha "tucse" kiejtéssel próbálkozom, akkor én úgy hallom, hogy azt mondják, nem, "tutye". Hát, a v betúvel is érdekes dolgokat művelnek. Nem mondják f-nek sem, de sima v-nek sem. Az a w. Még nem sikerült eltalálnom. A g betűt h-nak mondják, de jó hörgősen. és az r-be is jól beleharákolnak. Nem egy Barbie-nyelv. A magánhangzók... Már a "huis"-nál (ház) is problémáim voltak, mert nem hallom, hogy á-t vagy ő-t mondanak. Elég, ha azzal jellemzem a helyzetet, hogy a hagyma szó körülbelül annak a hangnak felel meg, amit Frakk kiad, mikor elkezdődnek az epizódok.: "Áouü!"
http://www.youtube.com/watch?v=CLozE2N0Ihs
Tegnap összekaptam Michellel azon, hogy melyik nyelv a nehezebb, illetve lehetetlenebb. Azzal kezdődött, hogy megkérdezte, hogy jól mondja-e, hogy "Mi magyar beszélünk." Nem, úgy kell mondani, hogy magyarul. De miért? Csak. Erre kiakadt. Mondtam neki, hogy ő nem szólhat semmit, mert most olvastam a nyelvtankönyvben, hogyha egy szó elején i és j van egymás után, akkor mindkettőt nagybetűvel kell írni. Milyen marhaság ez! Kiderült, hogy nem marhaság, hanem az egy hang. Igazat kellet neki adnom, hogy igazából az lenne a logikus, ha mi is nagybetűvel írnánk a kettős betűink mindkét tagját. GYöngyi. Végül is... Logische!
Azért nem hagytam magam, mondtam, hogy hogy van az, hogy valami szabályt olvastam az aposztróffal kezdődő szavakra is.(Na, ezt meg én nem tudom, hogy miért hosszú itt az ó - aki tudja, írja meg! Köszi!)Miért kezdődne egy szó aposztróffal, ugyebár?
Hát, itt kezdődik. Régies kifejezésekből elhagyott szótagok helyettesítője. Nálunk én ilyet csak regényekben láttam, például: 'stét! (Jó estét! helyett.) De itt van elég. Sok útjelző táblán is láthatod, mert a helységek neveinél is gyakran előfordul. Mindenesetre kiegyeztünk döntetlenbe, és megettük az általam sütött debreceni baracklekváros pitét is a hazai túróból készült körözött után. Ét szmárkölök! (Jó étvágyat!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése