Talán hallottad is a hírekben, de ha nem, akkor most elmondom, nagy sikerű gulyáspartival ünnepeltük meg Nijmegenben március 15-ét. Az úgy volt, hogy a CoushSurfing Nijmegen Group - amit itt "hhhrrrup"-nak ejtenek - havi találkozóján felajánlottuk Danival, hogy főzünk a csapatnak egyszer egy igazi gulyást. Nem kellett kétszer mondani, benne voltak a népek, de mivel többen utaztak több felé, nem sikerült februárra időpontot egyeztetni. Akkor aztán jött az isteni szikra, hogy tartsuk március 15-én, ha már... Nekik végül is mindegy, de nekünk van jelentősége. Nikkie azt mondta, neki elég nagy a lakása, a konyhába is beférünk egynél többen, úgyhogy, rajta. Végül is nem a "nagy napon" volt az ünnepség, hanem 16-án pénteken gyűltünk össze. Csütötökön este bevásároltunk már Danival, és a palacsintákat is előre megsütöttem, természetesen a fele adagot leteszteltük ott helyben, nehogy rossz hírét keltsük a magyar konyhaművészetnek. A babot is beáztattuk, mert hosszas egyeztetések után a sok vegetariánusra, a takarékosságra és az egyszerűségre való tekintettel ( mert Évától kezdve mindig a nők bonyolítják össze a dolgokat - kommentelte Dani a javaslatomat a kétfajta gulyásra... ) a vega gulyás mellett döntöttünk. Külön akciózást igényelt a megfelelő méretű edény beszerzése, mivel itt mindig szigorúan kiszámolják, hány adagot főznek, nincs traktálás, nincs zabálás, azt hallottam, simán leültetnek a kanapéra, és befejezik a vacsit, ha netán olyan udvariatlan vagy, hogy evés közben törsz rájuk... Nem kínálnak meg, nem szokás. Tehát, sem otthon, sem a szomszédban, sem Nikkie-nél nem volt talonban 20 literes töltött káposztához, húsvéti sonkához, lakodalmi leveshez megfelelő cucc. Végül a Klinker-ből kölcsönkértük a 20 literes fazekat, és ők is azt mondták, nem főzhetünk húst benne. ( A CouchSurfing.com-ról és a Klinker nevű helyről nemsokára mesélek nektek, addig csak rágjátok a körmötöket, hogy mik is ezek!) Tehát ott álltunk, mi, a két magyar, Dani meg én, és nekiláttunk!
Jó, lekenyereztük előző este Jorist némi palacsintával, így volt kuktánk is, aki ráadásul félprofi, mert dolgozott már étteremben is. :)
Megegyeztünk abban, hogy az a lényeg, hogy a pörkölt alapot jól megcsináljuk, ha az rendben van, akkor már nagy baj nem lehet. A vendégek folyamatosan érkeztek, Nikkie a tűzről pattant háziasszony irányította az eseményeket.
Mikor már 8 óra felé járt az idő, és legalább huszan tolongtak a nappaliban, kezdtünk kicsit aggódni, mert a bab még nem volt puha. Az illat azonban nagyon hazai volt mindenki bejött szaglászni a konyhába. :) Dani elkezdte a foglalkoztatást, hogy csillapítsa az éhséget. Két teniszlabdát meg két masszázslabdát kellett egymásnak gurigatni, és közben kiabálni annak a nevét, aki felé gurítottad. Ezt ugyan a háromévesek is meg tudják csinálni, de ők tudják egymás nevét az ovis csoportban. Itt ez nem volt ilyen egyszerű. Akinek könnyebb neve volt, annak sokan gurították a labdát, hát én meg Hadewich (aki amúgy Hedvig lenne) nem voltunk top listások... Mikor kivisítozuk magunkat, javasoltam egy kört az információk fixálására. MIndenkinek el kellett mondani a saját nevét és utána azét, aki már elmondta. Tehát: "Az én nevem Gyöngyi, bemutatom a barátomat, Kátját." Véletlenül én kezdtem, tehát nekem csak egy nevet kellett mondanom, de az utolsó embernek már 22-őt. Itt is sokat nevettünk, volt aki már a saját nevét felejtette el a nagy kavarodásban. Szóval: Gyöngyi (na, honnan?), Kátja (Ukrajna) Hadewich (Belgium) Chuk/Minming (Kína), Nikkie (NL), Frank (NL), Sue (Olaszország), Roos (NL), Stephanie (NL), Dávid (Magyarország- hullámozzunk!), Simon (Lengyelország), Diego (Spanyolország), Martin (NL), Marek (NL), Joris (NL), Sil (NL), Leon (NL), Cecil (Törökország), Yasmin (Törökország), Peter (NL), Philip (NL)... Tényleg megtanultuk! Hoera! Hurrá! Szerencsére a tervezett időpontra, fél 9-re tökéletes lett a levesünk.
Azért nem engedtük rögtön oda a falkát a kondérhoz, előbb meg kellett hallgatniuk Freddie Mercury és Gyöngyikém előadásában a "Tavaszi szél vizet áraszt" c. opuszt, és azt is elárultam nekik, hogy én bizony nemcsak most énekelem Freddie-vel a dalt, hanem a YouTube-ról is szól a hangom, ha nem is tűnik ki a tömegből... Mert, hogy 25 éve az én 20. szülinapomon volt ez a koncert és én ott voltam... Hát, igen, régi szép idők! Bizony, bizony, Gáluska Galagonyeva! A fiatalságunk, az előző évszázad... Ööö... Évezred...
Dani mesélt nekik kicsit a forradalomról, a kokárdáról, aztán megkezdődött az evészet. Mindenkinek hoznia kellett saját tányért és kanalat, mert ezen tárgyak felhalmozását sem viszik túlzásba.
Szép napközis sorban állás következett, majd helyfoglalós játék, mert szék sem volt sok. De sok jó ember kis helyen is sok jó ember, ahogy a mondás tartja. Szépen fogyott az anyag. :)
Majdnem a fazék aljára értünk... Pedig nem volt kicsi az adag... :) Ugye?
Még, jó, hogy előző nap mi frissen ettük, így nem fájt a szívem annyira. Meg nem is volt igazi a túrós azzal a gezemicével, amit itt adnak, valljuk be őszintén. Nem baj, majd Húsvétkor otthon pótoljuk! Itt viszont folytatódott a csapatépítés. Haj, azt kifelejtettem, hogy még a labdadobálás előtt is volt egy játék. Daninak van egy pakli kártyája, amin gyerekkönyv-illusztráció jellegű képek vannak, elég mély dolgokat mozgatnak meg a tudatalattiban. Önismereti játékot lehet velük játszani. Például - hogy legyen valami elképzelésetek a dolgoról - az egyik képen egy király látható, alul kőszobor, deréktól felfelé meg igazi ember. Körülötte csillámfelhő játszik, úgyhogy benned dől el, éppen megkövül vagy életre kel. Mindenki kapott 5 lapot, és szépen körbe ,mentünk. Egy kártyát le kellett tenni, és mondani hozzá egy mondatot. A lényeg, hogy valamilyen összefüggő történet alakuljon ki a végére. Na, volt itt minden... Óriás asszonyok, repülő kastély, Jancsi és Juliska, a sötét oldal, levelekkel borított postás az éjszakában... Persze, mindez nagy rehegések kíséretében. Ráadásul több szálon is futott a cselekmény, kanyarogtak, tekeredtek a kártyalapok. És ez csak a bemelegítés volt. Ezután jött a térdcsapkodós körjáték. Aki tudja, miről van szó, az el tudja képzelni, aki nem, annak majd otthon megmutatom, mert nagyon vicces. Ezen is jól szórakoztunk és jól ki is fáradtunk. Jött a szokásos dumaparti kis csoportokban. Sajnos a laptophoz nem volt hangszóró, úgyhogy Lajkó Félixet elnyomta a beszélgetés zaja. Én ugyan próbáltam kezdeményezni a táncolást, a lányokban lett is volna hajlandóság Yasmin vezetésével egy hastánc bemutatóra, de aztán a technikai hiányosságok miatt úgy döntöttünk, majd a következő megmozduláson látunk ennek neki egy török est keretében.
Éjfél felé kezdtek elszállingózni a vendégek nagy hálálkodások közepette. Remélem nem azért, mert elénekeltem a "Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el" nótát. Azért még vagy tízen maradtunk, és vérfarkasost játszottunk. Egyáltalán nem olyan szörnyű, mint amilyen a neve, nagyon jó kis játék, állítólag hasonló a maffiához, de én azt sem játszottam soha, szóval ehhez nem szólnék hozzá. Picit azért pilledt volt már a csapat, nem voltunk überaktívak a farkasok-városlakók harcban. Pedig Roos és Stephanie nagyon jól vezették a játékot. A várost ezen az estén a tiszteletünkre "Csopák"-nak hívták. :)
Én is elvesztettem a fonalat kettő óra felé. Nagyon elmagyaráztam Nikkie-nek, hogy tartson velem, mert én nem vagyok vérfarkas. Dani szólt, hogy jól van, jó ez a lendület, de talán nem magyarul kellene heveskednem.
Nem csoda, hogy Nikkie úgy nézett ki a fejéből - és nem volt fű a buliban, se más, csak a gulyás... - ahogy:
Azt hiszem, történelmet írtunk a CS Nijmegen Group ezután aktívabban működik majd, és a magyaros vendéglátás lesz az etalon. Hálával emlékeznek meg rólunk, és 20-al többen hallottak most már a világban az 1848-as magyar forradalomról. Az éjszakában nem voltak ilyen emelkedettek a gondolataink, viharverten, de nagyon elégedetten baktattunk haza a hídon át Danival, az óriás fazekat cipelve a csillagok alatt...
Utórezgés: Hogyan mosogatnak a férfiak?
Te, Peter, hogy is van ez a dolog ezzel a mosogatással?
Várj, kölcsön veszem Philip szemüvegét, mert ez tudományos feladat!
Na, akkor figyelj, magyarázom!
Jó, lekenyereztük előző este Jorist némi palacsintával, így volt kuktánk is, aki ráadásul félprofi, mert dolgozott már étteremben is. :)
Megegyeztünk abban, hogy az a lényeg, hogy a pörkölt alapot jól megcsináljuk, ha az rendben van, akkor már nagy baj nem lehet. A vendégek folyamatosan érkeztek, Nikkie a tűzről pattant háziasszony irányította az eseményeket.
Mikor már 8 óra felé járt az idő, és legalább huszan tolongtak a nappaliban, kezdtünk kicsit aggódni, mert a bab még nem volt puha. Az illat azonban nagyon hazai volt mindenki bejött szaglászni a konyhába. :) Dani elkezdte a foglalkoztatást, hogy csillapítsa az éhséget. Két teniszlabdát meg két masszázslabdát kellett egymásnak gurigatni, és közben kiabálni annak a nevét, aki felé gurítottad. Ezt ugyan a háromévesek is meg tudják csinálni, de ők tudják egymás nevét az ovis csoportban. Itt ez nem volt ilyen egyszerű. Akinek könnyebb neve volt, annak sokan gurították a labdát, hát én meg Hadewich (aki amúgy Hedvig lenne) nem voltunk top listások... Mikor kivisítozuk magunkat, javasoltam egy kört az információk fixálására. MIndenkinek el kellett mondani a saját nevét és utána azét, aki már elmondta. Tehát: "Az én nevem Gyöngyi, bemutatom a barátomat, Kátját." Véletlenül én kezdtem, tehát nekem csak egy nevet kellett mondanom, de az utolsó embernek már 22-őt. Itt is sokat nevettünk, volt aki már a saját nevét felejtette el a nagy kavarodásban. Szóval: Gyöngyi (na, honnan?), Kátja (Ukrajna) Hadewich (Belgium) Chuk/Minming (Kína), Nikkie (NL), Frank (NL), Sue (Olaszország), Roos (NL), Stephanie (NL), Dávid (Magyarország- hullámozzunk!), Simon (Lengyelország), Diego (Spanyolország), Martin (NL), Marek (NL), Joris (NL), Sil (NL), Leon (NL), Cecil (Törökország), Yasmin (Törökország), Peter (NL), Philip (NL)... Tényleg megtanultuk! Hoera! Hurrá! Szerencsére a tervezett időpontra, fél 9-re tökéletes lett a levesünk.
Azért nem engedtük rögtön oda a falkát a kondérhoz, előbb meg kellett hallgatniuk Freddie Mercury és Gyöngyikém előadásában a "Tavaszi szél vizet áraszt" c. opuszt, és azt is elárultam nekik, hogy én bizony nemcsak most énekelem Freddie-vel a dalt, hanem a YouTube-ról is szól a hangom, ha nem is tűnik ki a tömegből... Mert, hogy 25 éve az én 20. szülinapomon volt ez a koncert és én ott voltam... Hát, igen, régi szép idők! Bizony, bizony, Gáluska Galagonyeva! A fiatalságunk, az előző évszázad... Ööö... Évezred...
Dani mesélt nekik kicsit a forradalomról, a kokárdáról, aztán megkezdődött az evészet. Mindenkinek hoznia kellett saját tányért és kanalat, mert ezen tárgyak felhalmozását sem viszik túlzásba.
Szép napközis sorban állás következett, majd helyfoglalós játék, mert szék sem volt sok. De sok jó ember kis helyen is sok jó ember, ahogy a mondás tartja. Szépen fogyott az anyag. :)
Majdnem a fazék aljára értünk... Pedig nem volt kicsi az adag... :) Ugye?
Szerencsére már átmelegedett a kis grillben a palacsinta. Egy adag túrós és egy adag baracklekváros várta a tepsiben a sorsát. Györgyi néninek ezúton is köszönjük a csodálatos debreceni lekvárt, ami édes, mint a napfény. Csak a sütőpapír árválkodott a magában, mire én odaértem, hogy megkérdezzem, elég finom-e?
Éjfél felé kezdtek elszállingózni a vendégek nagy hálálkodások közepette. Remélem nem azért, mert elénekeltem a "Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el" nótát. Azért még vagy tízen maradtunk, és vérfarkasost játszottunk. Egyáltalán nem olyan szörnyű, mint amilyen a neve, nagyon jó kis játék, állítólag hasonló a maffiához, de én azt sem játszottam soha, szóval ehhez nem szólnék hozzá. Picit azért pilledt volt már a csapat, nem voltunk überaktívak a farkasok-városlakók harcban. Pedig Roos és Stephanie nagyon jól vezették a játékot. A várost ezen az estén a tiszteletünkre "Csopák"-nak hívták. :)
Én is elvesztettem a fonalat kettő óra felé. Nagyon elmagyaráztam Nikkie-nek, hogy tartson velem, mert én nem vagyok vérfarkas. Dani szólt, hogy jól van, jó ez a lendület, de talán nem magyarul kellene heveskednem.
Nem csoda, hogy Nikkie úgy nézett ki a fejéből - és nem volt fű a buliban, se más, csak a gulyás... - ahogy:
Azt hiszem, történelmet írtunk a CS Nijmegen Group ezután aktívabban működik majd, és a magyaros vendéglátás lesz az etalon. Hálával emlékeznek meg rólunk, és 20-al többen hallottak most már a világban az 1848-as magyar forradalomról. Az éjszakában nem voltak ilyen emelkedettek a gondolataink, viharverten, de nagyon elégedetten baktattunk haza a hídon át Danival, az óriás fazekat cipelve a csillagok alatt...
Utórezgés: Hogyan mosogatnak a férfiak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése