...avagy Vészhelyzet helyett szélhelyzet Hollandiában! Viharos szél fúj, alacsonyan repülnek a tyúkok az út szélén. Csodálkozva néznek kétfelé a két szemükkel, mert tulajdonképpen csak kapirgálni készültek. Bendzsiről majd letépi a kutyaruhát a szél, úgy néz ki a nyaka körül lebegő köpönyegével, mint Superman, csak a gatyó hiányzik róla. A tenger őrülten hánykolódik, tajtékosan-habosan csapódik szét cseppekre a hullámtörőkön a víz. És ekkor megjelennek a belgák. Nem számít, hogy január van, ők előkapják a kisbuszaikból meg a nagy autóikból a vitorlákat és a deszkákat, indulnak szörfözni. Nem bermudában, persze, de itt én azon sem csodálkoznék! Ősszel, olyan tíz fok magasságában, zuhogó esőben, egy páros futott el mellettem, és a pasi mezitláb volt! Nem a hajléktalan szállóra igyekeztek, márkás futószerkóban voltak egyébként. Na, ennyit a hollandokról, vissza a belgákhoz! A neoprén ruhában úgy néznek ki, mint a jugoszláv békaemberek - ifjabbaknak ajánlott "olvasmány": A tanú c. film! - és a keményebb legényeknek még a sapka-kesztyű része is hibádzik a kezeslábasnak, így felébred bennem az anyai ösztön, legszívesebben rájuk szólnék, hogy ne rohangáljanak nekem itt sapka nélkül, mert megfázik a fülük, a kezük meg ráfagy a kapaszkodóra. Láthatólag nem zavarja őket a hideg, élvezik a száguldást. Aztán jön még csak a java! Kijönnek, és csak úgy lazán a parkoló kocsik között álldigálva letolják a szörfös cuccot bokáig. Nem néztem oda, de ha jól láttam, nem volt alatta semmi. :) Azért anyai szívem megnyugodott, mert jól megtörölköztek és szárazat vettek. Itt a vége, fuss el véle, holnap legyenek a pucér pasik a ti vendégeitek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése