CSEPEL, KALOCSA, DEBRECSEN

Kezd nekem ez a Nijmegen nagyon gyanús lenni. Múlt héten két magyar rendszámú Opelt is láttam - egy ezüstöt meg egy szürkét-, hétfőn meg egy fekete Wolksawagen húzott el mellettem. Nem tudom, mit gondolnak szegények, mert én ilyenkor lelkes integetésbe kezdek, és még nem sikerült kontrollálni ezt az elemi ösztönömet. Amikor Danival először találkoztunk, akkor azt hittem viccel, mikor ismertetőjelként a kék Csepel kerékpárt adta meg a "vakrandihoz". De nem volt vicc, bizony azzal támasztotta a nijmegeni nagyállomásnál a falat. Képzelhetitek, mit gondoltam, mikor ezek után Nijmegen legrégebbi bevásárló utcájának kellős közepén egy újabb kék Csepel bringával, mégpedig egy kempinggel találtam szemben magam!

Nem csalás, nem ámítás, ez az aminek látszik! A közelben dolgozhat a gazdája, valamelyik boltban.

Talán egyszer találkozom a titokzatos tulajdonossal. Amint tovább lejtek a híres utcán újabb magyar villanás:

Bizony, bizony echte kalocsai mintával kivarrott csizma virít a multikulti ruhaüzlet kirakatában. Miközben próbálom lefényképezni a ritkaságot, hallom, amint valaki épp azt mondja: "Hát legalább ötszázezer forintba kerül." Megfordulok, az utca túloldalán négy fiatalember baktat. "Sziasztok, srácok!" tör ki belőlem spontán az üdvözlés, amit kis fáziskéséssel - úgy látszik, ők sem hisznek a fülüknek - hangos csókolomozással viszonoznak, de rendületlenül továbbmennek. Pedig szerettem volna megmutatni nekik a csodacsizmát... Nos, haladjunk tovább, bolhapiac a Marienburgon. Az egyik sátorban bakeliteket árulnak - nagy fekete cédé, ahogy a gyerekem mondta, mikor először látott anyukámnál ilyet - és az egyik dobozban a legelső darab...

Megnézegetem meghatódottan, de az eladó éppen elad, így nem kérdezek rá, honnan is került ide ez az album. Azért otthon majd rákeresek az album zenéjére a neten. Vérpezsdítő muzsika!
De, mondom, gyanús nekem ez a Nijmegen... A zumba órán is olyan anyukával ismerkedtem meg, akinek a lánya "Debrecsen"-ben volt cserelátogatáson, és a srác, aki a tenyérben elférő kis tacskókölökkel vett le a lábamról, szintén azzal jött elő, hogy hoki ügyben járt már Magyarországon, de nem Budapesten, hanem "Debrecsen"-ben. Most jut eszembe, Nijmegen két kerületében is láttam táblát a testvérvárosokról, és volt mindkettőn magyar városnév is. Szóval, gyanús nekem ez a Nijmegen... Tiszta magyar!

REPÜLŐ HOLLANDI

Hollandia=bicikli Imádom, ahogy az emberek itt kerekeznek. Könnyedén tekernek a bringákon, abszolute nem zavartatják magukat; hóban, szélben, napsütésben, jégverésben - csak mennek. Nem is mennek, repülnek, mint a madarak. Lazán, szépen. egyedül vagy csoportosan. Amikor bokorban cangáznak, közben kvaterkáznak, viccelődnek, fogják egymás kezét, gyakorlatilag "sétálnak". Mondanom sem kell, hogy a mobilozás, evés, ivás sem okoz gondot nekik kerékpározás közben. Na, és hogy miket képesek magukkal cipelni csak úgy hónuk alá csapva! Múltkor valaki egy IKEA tükörrel bírta kísérteni a jószerencsét. Persze amúgy van elől kosár, hátul a csomagtartón két oldalról táska, ahova lehet pakolni. Dívik a babaülés is, meg az utánfutó, amiben a gyerek vagy a kutya is elhelyezhető. Tegnap épp egy tandemet láttam, hátul nagyi, elől unoka, legelől a felapplikált műanyag dobozban az eb üldögélt. Van még mutatóba pár fekcikli is, amit vízszintes testhelyzetben hajtanak, ahogy azt a képen láthatod. Már csak arra lennék kíváncsi, erre hogy szállnak fel a jóemberek?

 

Még a farmon istenes volt a helyzet, mert a kapu előtt ment a bicikliút - jobbra Németország, balra Hollandia :) - és tudtam gyakorolni, mert nem volt túl nagy forgalom. 

Még így is le kellett vetnem magam egyszer az árokba, mert nem tudtam elkérni Marek drótszamarát, és sajnos a mountenbike, amit elkötöttem, gyorsabban vette be a kanyart mint én. Szóval nem csak a ruhám volt lila, a combom is jó pár hétig.  

 

Amúgy azért nem volt forgalmas az út, mert pár száz méterre volt tőlünk a Rajna, és gát tetején van egy másik bicikliút, és inkább azt használták a helyiek. Ezzel talán már meg is magyaráztam a következő fotót, mert van valami furcsa a képen! :) A helyes megfejtést beküldők nem nyernek Donatellácska naptárat. Bocs.

 

Tudni kell, hogy Hollandiában elsődleges kérdés a takarékosság. Tehát elsősorban nem az egészséges életmód miatt használják, hanem azért, mert "ingyen" van. Nekem is javasolták többen, hogy a drága tömegközlekedés helyett járjak biciklivel, de őszintén szólva úgy érezném magam itt a vidáman repkedők között mint a harminccal hasító trabantos néni, aki ijedten kapaszkodik mókusfogással a kormányba a száguldó opelesek és audisok között. Másokat is veszélybe sodornék, és magamat is, mert eszük ágába nem jutna, hogy én földre vetődöm, ha fél méternél közelebb jönnek hozzám, netán rám dudálnak. Ha meg összetöröm magam, hogy fogom fejleszteni a masszázstechnikámat? Úgyhogy jobb a békesség, maradjon a magyar lyány a buszozásnál, a hollandok pedig élvezzék továbbra is háborítatlanul bicikliországot.

Utóirat: Rákerestem, mi is az a "repülő hollandi", ha már ezzel kezdtem a mai bejegyzésemet. Úgy tűnik, ez egy vitorlás hajó típus. De ezzel a címmel egy riportot is felfedeztem. Íme, egy hungaricum! Vagy hollandicum?
Boldog nyugdíjasok Magyarországon! :)

TANULNI, TANULNI, TANULNI!

Hétfőn hivatalosan is elkezdtem hollandul tanulni. Eddig csak az életből szívtam magamba a tudást, illetve internetes leckéken gyakoroltam. Óriási sikerélmény, mikor megyek az utcán, és megértem a plakátok szövegét, amit két hete még nem értettem. Itt egy példa, bár azt hiszem, ez nektek is menni fog. 

De most itt a tanárnő és a csoport! Ők már egy hónapja járnak, heti két délelőtt. Ez az első alkalom, hogy nem csak egy mondatot próbálok aranyoskodva eldöcögni, hanem pár mondatban bemutatkozom. Én csodálkozom legjobban, hogy megy. Ik heet Gyongyi. Ik kom uit Hongarije. Ik heb twee zoons. Ik heb massuese. A többieknek is be kell mutatkozniuk nekem. Nagyon jók vagyunk így heten, mint a gonoszok. :) Judith a tanárnő, két ázsiai lány, az egyik japán, talán Naoko, a másik kínai, Li Mei, Mirelle és Charles Afrikából, Európa színeiben Aurelia Franciaországból és én ugyebár. Valahol a külvárosban vagyunk egy modern épületben, ahol segítenek az embereknek mindenféle szociális ügyekben, és a hollandot állam által támogatott kedvezményes tanfolyamokon tanítják. 70 euró lesz a heti öt óra júniusig, ez ingyen van, ha elosztjuk az óraszámmal. De 41 euró a könyv! Ez icipicit erősnek tűnik. Kiderül, hogy nem valami fénymásolt cuccról van szó, van benne cédé, illetve egy kód, amivel az interneten be lehet jelentkezni egy honlapra, és ott gyakorolni. Ez kell nekem! A japán lány történész, Aurelia múzeológusnak tanul, Li Mei szoftver fejlesztő, és egy 8 hónapos baba anyukája, azt, hogy Mirelle és Charles mivel foglalkozik, nem értettem. Mondjuk Charles leginkább azzal foglalkozik, hogy barátnőt találjon, és nagyon aranyosan nyomul nálam is. Roppant elegánsan öltözött, és kedves, udvarias, cipeli a táskámat... Na, igen, ettől Hollandiában elszokik az ember, úgy értem a nő. :) Itt is megy a nyelvi műsor, mert a hollandot angolul magyarázza Judith, de Mirelle és Aurelia franciául beszélnek egymással. Mikor elkérem tőlük a holland szótárt, kiderül, hogy az nem angol-holland, hanem francia-holland. Charles megkérdezi, hogy Magyarországon mi a hivatalos nyelv. Mondom neki, hogy a magyar. És nincs másik? Az angol nem? Nem, az angol nem, csak a magyar. Majdnem belekezdek "az oroszt kellett tanulni" mesébe, de aztán hagyom inkább, nem bonyolódom bele a történelmi dolgokba. Pedig, tudok oroszul is: ucsítyszá, ucsityszá, ucsityszá - Lényin!

Utóirat: Dani reklamált, hogy nem írtam le, hogyan jutottunk pénteken odaáig, hogy Szaffit néztünk. Én meséltem neki, hogy a "Vrienden voor het leven" c. 10 vagy 20 éves holland sorozat részeit nézem a YouTube-on gyakorlásként. Erre mondta, hogy a "Guldenburgok örökségé"-t kellene nézni, mert az annyira jó volt. Gyorsan rá is kerestünk, de nem holland a sorozat, hanem német. Meghallgattuk a főcím zenét. Aztán megemlékeztünk a kopasz főgonoszról, Achim Lauritzenről, de sajnos olyan videót nem találtunk, amin az ő megjelenésekor felhangzó "gonosz zene" rajta lett volna. Innen már csak percek kérdése volt a "Kórház a város szélén" - jó, ezt csak Gyöngyi néni ismeri, Dani ehhez még fiatal :) -, Szomszédok, Doktor Bubó, Magyar népmesék vonalon eljutni a Szaffihoz. Jól mondom, Danikám?

CSILI-CSALÓK CSODÁI

Csak, hogy tudjátok, hogyan mulat Nijmegenben a fiatalság péntek este, elárulom nektek, hogy Danival tegnap séta helyett bementünk a masszázs stúdióba leraktuk a masszírozó matracot, hasra feküdtünk, felbontottunk egy nagy doboz tömény csokikrémet, nekiláttunk, és közben a laptopomon néztük a Szaffit. Tudunk élni! :)

Na, de mit is akarok mondani? Pár napos hallgatás után jelentkezett Angliából "munkáltatóm" az au-pair szerződéssel. Persze, ebben is voltak nyelvtani hibák (ACCOMODATION helyett ACCOMODATIOM pl) és a külső nevetségesen hivatalosra volt véve. Nem gondoltam, hogy újra fog írni, meg is ijedtem kicsit, hátha arra mennek ki, hogy valamilyen szerződésszegést követek el, ha nem válaszolok, szóval gondolkodni kezdtem, mi is a teendő most ezzel. Volt még egy telefonszám is megadva, hogy sürgősen keressem őket. Még azt is el tudom képzelni, hogy egy emelt díjas számocskát beraknak, én meg, ugye nagy lendülettel felhívom, és ezért éri meg ez a buli. Gyorsan beírtam a Google-ba (be?) a "kanadai" nevet, és láss csodát, már ott is volt az eredmény: ez egy scammer! Úgy tűnik, nem csak engem választott ki a kis Stephanie :) Bármilyen az interneten keringő csaló levelet leellenőrizhettek ezeken az oldalakon! Látjátok, Hollandia szépségeiről akartam blogolni, aztán már itt ismeret-terjesztek a "scam"-ről, amiről eddig azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák? De fontosnak érzem, hogy minél kevesebben essünk ilyen csapdákba. Még, hogy ez a Davis Stuart a CSI ügynök! Nem kérem, én vagyok! :)

Nyomozok tovább: Infók az internetes csalókról az FBI oldalán  Most kitör rajtam a para, hátha ez is egy scam, nem is az FBI hivatalos oldala? Honnan lehet ezt tudni?
És, ha azt hinnéd, hogy ez azért történik velem, mert nagyon szőke vagyok az internethez, akkor jelentem, akik profin használják, azoknak is résen kell lenniük! Az üzleti életben is megjelenik a netes bűnözés
Jól van, nem ijesztgetlek tovább. Tudod, mit?   Nézzünk rajzfilmet és hallgassunk Strauss polkát! 

LONDONI ANZIX

Hogy kerül a csizma az asztalra? Hogy kerül London egy hollandiai blogba? Az úgy volt... - ahogy Janikovszky Éva mondaná, illetve írná, - hogy a nyáron én még Angliába készültem az angolomat "imprúvolni". A véletlenek játéka folytán kerültem Hollandiába. Lényeg a lényeg, hogy a lehetőségek keresése közben feliratkoztam pár au-pair/babysitter/nanny közvetítő honlapra. Ezek nem sok sikerrel kecsegtettek, mert a nem angol nyelvű országokba főleg angol anyanyelvű gyereklányokat keresnek - ifjabbak kedvéért: itt a gyereklány a gyerekre vigyázó lány, nem kiskorú, nőnemű egyed, - mivel a gyerekeik angolját akarják fejleszteni, a többi ajánlat meg főként Amerikából érkezett, az meg azért nem geopolitikai realitás számomra. "Eccerűbben": durvára messze van. Ja, és néhol pénzt is kértek utólag, amit persze nem küldtem - SOHA, SOHA NE KÜLDJ PÉNZT, HA MUNKÁT, SZÁLLÁST, ÖRÖKSÉGET, NYEREMÉNYT ÍGÉRNEK A NETEN!!! - így azt gondoltam, nem fog rám találni senki a rendszerben, valahol a sor végén leszek. Tehát nagy meglepetéssel fogadtam, mikor levél jött egy kanadai családtól, akik Londonban élnek jelenleg, hogy a kislányuk mellé keresnek dadust, és engem is kiválasztottak. Picit ugyan elgondolkodtam; annyi minden jó van itt most körülöttem, érdemes nekem most máshová mennem? Aztán győzött a kalandvágy és azt írtam válaszként, hogy készen állok új kihívásra. Másnap reggel arra ébredtem, hogy új e-mail érkezett, és ebben azt írja az apuka, hogy engem választottak. Oh, jaj! Képek a helyes kis családról. A lányka pirinyó szőkeség, három éves. Férjuram a kanadai CSI-nál van, csak most londoni kiküldetésben. Mondjuk én ettől nem estem hanyatt, inkább elgondolkodtam, hogy spirituális fejlődésemnek jót tesz-e, ha 2012-ben beállok havi félmilláért "szolgálni" olyan valakit, aki nem olyan erőket szolgál, amilyeneket én szeretnék. Na, de... Angolul tanulni, gyerekezni, pénzt keresni... Nem lenne ez olyan rossz nekem! Amúgy is űjra mocorog bennem régen dédelgetett vágyam megvalósítása: "Bubble Peace Foundation/Béke Buborék Alapítvány". Talán erre visz az út? Mivel azt írták, hogy a kis Stephanie nagyon szereti a csokoládét, azzal kezdem válaszom, hogyha nekem is jut csokoládé, akkor mindenképpen megyek (a' la Gombóc Artúr) . Küldjék a szerződést, beszéljünk Skype-on, és ha meg tudunk egyezni a részletekben, akkor megyek. Van bennem feszültség, azért ez nagy döntés, egy hét alatt itt mindent lezárni, és repülni, újra kezdeni megint. Azért elküldöm házigazdámnak, Michelnek a levelet, mondjon véleményt róla. Nézem Nijmegent a busz ablakából, tényleg búcsúzunk?

Miközben leszállok a buszról - ahol még mindig van pár jelmezes dilinkós :) - meghatódom nagyon, mert John Lennontól megy a sofőr rádióján az Imagine és közben szemem egy lány hátizsákjára téved, amely tele van a "worldpeace" szimbólummal. Szóval indulok Londonba, megtanulok tényleg angolul, és megcsinálom a Babel-Bubble Peace-Projectet. Istenkém! Sirdogálok egy kicsit míg beérek a munkahelyemre. Mondom a főnöknek, hogy mi a helyzet, úgy tűnik elhagyom a fedélzetet. Óvatosságra int, nem hisz az ajánlat komolyságában. Jó, hát én a csodák világában élek, velem ez is megtörténhet. Mindenesetre készülődjek, mert jönnek vendégek masszázsra. Jó, azért még bekapcsolom a laptopom. Szerződés nem érkezett, de Michel válaszolt... Lesújtó elemzést közöl a meghívó levélről. Oh, oh... Helyesírási hibák... Kamu képek... Túl szép, hogy igaz legyen... Jaj, jaj... Igen, az nekem is feltűnt, hogy a job meg az orange miért nagy betűvel íródott... Meg az is furcsa volt, hogy az apa írta a levelet. Mondjuk az nekem nem volt zavaró, hogy előzetes válogatás nélkül engem választottak, hiszen varázslatos személyiségem átsüt mindenen, és még egy angolra lefordított írásomat is átküldtem nekik, tehát ez nekem belefért... De volt néhány szófordulat - saját véreként szeresse a kislányunkat, mint a kishúgát pl. - ami azért kissé keleties ívűnek tűnt egy James Bond szájából... Kijózanodom. Bye, bye London! Kicsit rásírok a vendégre masszírozás közben, azért ez a pár óra "Londonban" megpörgetett. Végül is nem bánom. Jól estek volna a százezrek, de azért az a sok barát, az a szabadság, az a sok segítség amit itt kaptam-kapok, mind eltűnt volna az életemből. Itt és most a bizonytalanság biztonságát élem, és minden nap egy csoda. Hogy ki írta ezt a meghívást nekem és miért? Az adataimat akarták vagy a vesémet? Fogalmam sincs. De szembesítettek a valósággal, és azzal, hogy mi a fontos az életemben. Az én családom a fontos, a barátaim, na meg a nagy családom, a Föld. Azt hiszem az alapítványt itt is megcsinálom, mert amit el tudok képzelni, azt meg is tudom valósítani. Ugye, John? Imagine!/Képzeld el!

ÁLL A BÁL!

Karnevál van. Nem is csak olyan pár órás délutáni ovis farsang, hanem komoly parádé. Feldíszített teherautókkal, csoportosan beöltözött emberekkel, felvonulással.
Általában már péntektől 2 évestől 92 évesig mindenki be van öltözve. Kivéve az én ismerőseimet. Mert akinek én vidám karneválozást kívántam a hétvégére, az mind húzta a száját. Mint ahogy nálunk a locsolkodást sokan cikinek gondolják, és inkább elbujdokolnak húsvét hétfőn messzire, csak ne kelljen locsolni menni, locsolókat fogadni, úgy látszik itt is van egy réteg, akinek elege van a kötelező ihaj-csuhajból. Mondanom sem kell, én a locsolást is tartom a tesómmal  30 éve a fiúknak - remélem idén sem marad ki - és persze a karnevál is tetszik nekem!
Az emberek itt amúgy is kedvesek egymással, de a jelmezek miatt még több beszédtéma akad, láthatólag idegen emberek kvaterkáznak egymással, szólítják egymást angyalkámnak, gróf úrnak. Nyugdíjas párosok vonulnak bohócszerkóban tova, rózsaszín műszőrmében tolja apuka a babakocsit, melyben kifestett, kidíszített gyerekecske ül, anyuka francia parókában lohol utánuk. A boltosok is beöltöznek, minimum egy fényesen csillogó műhajzat kell legyen rajtuk.
És vasárnap délután indul a parádé! Az idő áprilisi, 15 fokos, napsütéses idő vált hirtelen borús, esős hidegségbe, hogy aztán újra tavasz legyen, majd kisvártatva borsszemnyi jegek hullanak az égből. s gyűlnek halomba. A hollandokat ez nem izgatja, a 20 éves angyalka lazán sétál a fagyban tüllszoknyában, fehér nejlonharisnyában és vászon tornacipőben, glóriával a fején. A menet halad, fent a kocsikon tombolás, lenn a járdán inkább csak bámulás.

Áll a holland bál! 

Még hétfőn is tart a mulatság, bár nincs hivatalosan ünnepnap. Fiatalember közeledik felém aktatáskával, rendes kabátban, csak a Hermész-sisak és az alóla kigöndörödő szőke fürtök hatnak furán az első munkanapon. Már nem is kapom fel a fejem, mikor kinézve azt látom, hogy egy pocakos rabruhás megy el peckesen a kirakatunk előtt.

A legjópofább az volt a karneválban, hogy nem kellett fizetni a parkolásért, de ez még nem elég, a parkolóőrök is felvonultak egy saját autóval, szép sárga mentőmellényiekbe beöltözve. Legalább egy évben egyszer szeressék őket az emberek!

HOLLANDI NYELVCSEMEGÉK

Igazán lubickolós érzés, mikor egy nyelvet élőben ismersz meg, nem az iskola padjaiban, nyögvenyelősen. Van időm csemegézgetni a magam módján. Jó kis felfedezéseket teszek.
Állok a főpályaudvarnál elhelyezett belvárosi térkép előtt, szemem megakad a LEGENDA feliraton. Hirtelen úgy érzem, a Vigadó téren vagyok, és a térképen a városnéző hajó reklámját látom. De, nem! A felirat alatt a térképmagyarázó jelek sorakoznak. Nahát! Később rákérdezek. A "legenda" (lehenda) jelmagyarázat, de a mi legenda szavunkat is használják, csak éppen "legende" (lehende vagy inkább léhendö) formában. :)
Nos, igen. Az könnyebbség, hogy elég sok szó hasonlít az angol, német vagy francia nyelvből ismert szavakra, de a kiejtés azért iciripicirit problémás, mint a nyelvórából is látszik:

Ha "kantoor" feliratra bukkansz, nem lesz hozzá templom, mert náluk az irodát hívják így. Az is tetszett, hogy a szék az "sztul", mint az oroszban, csak itt nem cirill betúkkel írják, hanem "stoel"-nak. (Németül is "sztul", világosított fel a gyerekem. Ez nekem miért maradt ki? Elég sok német szót tudok, főleg a lakberendezési újságokból, tehát alap lenne...)
A harisnyát májónak mondják, ami jópofa, mert Szatmáron a "Vedd fel a kis májódat!" valami trikó vagy póló félére utal.
A komkommer (komkomör-uborka) és a pompoen (pompún-sütőtök) szerintem sokkal jobban hangzik, mint az angol megfelelőik.
Élmény az is, mikor egy mondatot le tudsz magadnak fordítani a közértben a reklámból: "Voor een beter milieu" - így a kiírás a környezetbarát hűtőládán. Tehát itt a miliőt nem a környezet hangulatára használják, hanem magát a környezetet jelenti. Mint tudjuk, nem romantikus típus a holland.
Vagy mégis? Mint az oroszok, ők is becézve használják furton-furt a szavakat. Hond -hontje (kutyus), lepel-lepeltje (kanálka), weer-wertje (időjáráska!?).

A táblán egy falu - tulajdonképpen egy sziget - neve látható. Kutatásaim alapján a "szürke barát szeme" a helyes fordítás, kiejtése pedig "shirmonikoh", az r és h betűket harákolósra véve:

Itt a moly nem lepke, hanem szépet jelent, és "mooi"-nak kell írni. Itt is van veranda (feranda), fata morgana (morhana!), a nímand az niemand, és nem "egy senki", hanem tényleg "senki"-t jelent . A paraplé paraplu (paraplü), a WC-t "véjszé"-nek kell mondani, amitől nagyon boldog vagyok valamiért. Talán, mert "alles goed" (állesz hut"?) Natuurlijk! (Nátürlök!) Akkor gyakoroljunk egy kicsit:

www.youtube.com/watch?v=A-Gn12fXXrM&feature=related
Tot later!:)